Két "Nem szeretem" fogalom
Sok helyen olvasni azt a két foglamat, hogy "kézhez szoktatva", szobatisztaságra elő nevelve".
De mit is takar ez?
"Kézhez szoktatva":
Nem szeretem ezt a kifejezést használni. Inkább mondanám azt, hogy "Szülők emberbarátságra szelektálva"! :-)
Szándékosan nem is írom ki ezt, mert nálam ez természetes, egyértelmű. Mire eléri a nyuszi az elvihető kort, már annyiszor van kézben, dédelgetve, hogy nálam ez nem külön "szoktatás" kérdése.
Egy nyuszit nem kézhez kell szoktatni, hanem a szülőket kell gondos tenyésztés mellett szelektálni. Az agresszív, vagy túl félős tenyész nyulakat és az utódjait nem szabad tovább tenyészteni!
Egy kedvencnek szánt fajtánál, ahol kis gyermekekhez is kerülhetnek nyuszik, nem megengedett viselkedésforma, amely sajnos öröklődik. (Ez a saját tapasztalom is.) Ezért egy "átnevelt" agresszív nyúl a tenyésztőt ugyan nem fogja bántani, bár sosem lehet megbízni benne, de az utódjainál nagy esély van rá, hogy ők is harapósak lesznek. Elvitelkor még nem nyilvánul meg az agresszivitás, csak a később, ivarérettség után jelentkeznek a gondok. (A nőstények esetében a hormonok hatására területvédélmi ösztön lehet amikor ivarzik, 2 hetente. Ilyenkor ők morcosabbak. Ez nem a rossz genetika miatt van.)
A túlzott félősség viszont már egész korán meg mutatkozik.
A túl félős nyuszik se valók kedvencnek, ha csak nem egy tapasztalt gazdihoz kerülnek. Gondolom, ezt nem is kell részleteznem, hogy miért...
"Szobatisztaságra előnevelve":
A nyuszi alap ösztöne, hogy egy helyre végezze a dolgát, mint a cicák.
A picik már a mamától megtanulják, hogy hova kell járni.
Ahova a mama, ők is odafognak pottyantani. Azaz, ha a mama "szobatiszta" akkor a pici is már elvitelkor az lesz. Persze az új környezet kicsit megzavarhatja, de hamar eldönti, hogy melyik sarok lesz a kedvence.
Az "előnevelve" szó így igaz is, hisz a mama már "ránevelte" őket. :-)
Miért nem szeretem, szoktam ezeket használni?
Mert pont olyan, mintha azt állítanám, hogy az én "Macskáim dorombolnak, mikor simogatják".